Tisztelt Olvasó!

A nevem Szilvai Zoltán. Dr. Zöllei Zoltán alezredes Úr mellett tevékenykedem segédedzőként a Kézitusa szaktanfolyamon. Mellette az Aikido-t gyakorlom, Solymáron oktatom, és ennek kapcsán szeretnék megosztani néhány tapasztalatot, élményt hazatérve Japánból.

Előzményként szeretném elmondani: a Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesületéhez tartozom, Szabó Balázs 5. Dan-os mester vezetésével. A japán Kobayashi Dojo 40. évfordulójára utaztam ki, 13 edzőtársammal. Közöttük volt Dóczi Sándor 3. Dan és Skuczi László 2. Dan, a vezetőnk, akinek nagyon köszönöm azt a rengeteg segítséget, amit az út előtt, és közben nyújtott.

2008. 09. 22-én érkeztem meg a Tokyo-Narita Terminal 2-re. Busszal, illetve taxival jutottam el a szállodáig, ami Kumegawa-ban volt, Tokyo nyugati részén 3 órányira a reptértől. Ott már vártak a többiek. Hagyományos japán stílusú szobában szállásoltak el, gyékény szőnyegen és egy matracon aludva.

Az első programunk a közös edzés volt Kobayashi Yasuo mesterrel az Egyesület elnökével, majd Ueshiba Morihei /OSensei/, az Aikido alapítójának unokája Moriteru /Doshu/ tartott edzést. A világ minden tájáról érkeztek Aikidokák: Mexikóból, Amerikából, Svédországból, Lengyelországból és még sorolhatnám. Sokat dolgoztam japánokkal is. Rengeteget tanultunk a Mesterektől, egymástól. Este részt vettünk az évforduló ünnepségén, ahová szépen kiöltözve érkeztünk ajándékokkal. Megtörténtek a beszédek a Mesterek részéről, majd fakalapáccsal feltörték a 3 darab 72 literes szakés hordót, a hagyományhoz hűen. Ezt követte a svéd asztalos vacsora. Közben ismerkedtünk a Mesterekkel, beszélgettünk a többi külföldről érkezőkkel, ami újabb kapcsolatokat jelentett.

A további napokban Tokyo-ban a helyi nevezetességet látogattuk meg, többek közt az Asakusa szentélyt, az Edo-Tokyo múzeumot, a Hombu Dojo-t, ahol pénteken este résztvettünk a Doshu saját edzésén, ami egy fantasztikus élmény volt. Láttuk az Ueno parkot, ahol egy gyönyörű tó állt, nem messze tőle pedig a Nemzeti Múzeum volt, amelyben Japán történelmét és történelmi kincseit fedeztük fel. Rengeteg kardot, páncélt, festményeket, kimonókat, fegyvereket az 1200-as évektől gyűjtöttek össze.

Iwamában láttuk az Aiki Szentélyt, mellette az Ibaraki Dojot, ahol az Aikido született. Hatalmas élmény volt, amikor beengedtek az ott gyakorló uchi-deshik /bentlakó tanítványok/, és megnézhettük a dojot. Amire végképp nem számítottunk, megengedték, hogy bepillantsunk OSensei valamikori lakóhelyére. Kamakura-ban a Buddha szobrot, és egy nagy japán kertet látogattunk meg. Kyoto-ban a Shogun és a császár palotáját, Tanabe-ben OSensei sírtját, az óceán partján a szobrát láttuk, persze nem hagytuk ki a fürdést sem a strandon. Nara-ban a másik Buddha szobrot, kerteket, szentélyeket néztük meg. A parkban pedig szabadon kószáló őzekkel barátkoztunk. Az utolsó hétvégét Iwai-ban töltöttük, ahol a két napos edzőtábor vette kezdetét, 5 edzéssel, az esti partival, a hajnali futással az óceán partján, az ismerkedésekkel. Ez idő alatt rengeteget tanultunk olyan Mesterektől, akik még közvetlenül OSensei-től tanulhattak, most Ők adták át a tudást részünkre.

2008.10.06.: hazarepültünk. Néhány sorban leírni, amit átéltünk igen nehéz, talán nem is lehet. Japán egészen más világ: az emberek udvariasak, kedvesek, fegyelmezettek, tiszták az utcák, sok a zöld növény, a tömegközlekedés pontos, megbízható. Egy csodálatos kultúra tárult elénk, volna mit tanulnunk Tőlük. Talán Ők létrehozták azt a tökéletes világot, amiről mi csak álmodunk. Igaz ez két hét tapasztalata, viszont, ha egy ilyen harcművészet, mint az Aikido tökéletessé tudott válni, és széleskörűen elterjedni az egész világon, annak valószínűleg ez az oka. Ha csak egy keveset is haza tudtunk hozni abból az Egészből, amit tovább tudunk adni, már megérte.